A Háry János Kodály Zoltán eredetileg öt kalandból álló, 1926-ban, a Magyar Állami Operaházban bemutatott daljátéka. A darab jelentősége elsősorban abban áll, hogy általa a magyar népdal bekerült a magyar színházakba.

Kodály a Háry Jánosban gyakorlatilag a népies lírai daljáték XIX. századi műfajának teremtette meg a magyar párját. Tudta, hogy a népdalt eredeti zárt formájában csak ilyen daljátékok formájában lehet felhasználni, minden más műfaji kísérletezés stílustöréshez vezet. Emellett azzal is számolni kellett, hogy a korabeli városi közönség számára a népdal már a múlthoz köthető: nem tudták volna elképzelni, hogy ma így énekeljenek és beszéljenek, de nagyon is elképzelhető volt ez a XIX. században. A népies daljáték pedig ennek a századnak volt igen közkedvelt szórakoztató műfaja nyugaton. Kodály a látszat ellenére igen modern műfajban alkotta meg a Háry Jánost. Már a korabeli kritika is felhívta a figyelmet arra, hogy a Háry János éppúgy közösségi művészet, mint Kurt Weill song-játékai. Sokak használati zenéjét alkalmazta benne a szerző és anti-wagneriánus, azaz neoklasszikus: a wagneri zenedráma előtti esztétikát követte. A modern városi daljátéktól azonban erősen különbözik, mert nem az akkori városi használati zenét dolgozta fel, hanem egy ideális tömeg, a nép zenei líráját. Ennélfogva elsősorban nem kritikus, hanem idealisztikus.

A Háry János minden dallama népi eredetű, kivéve a verbunkos stílusú intermezzót. Ennek zenei anyagát Gáti 1802-ben megjelent zongoraiskolájából, A kótából való klavirozás mesterségéből egyik darabja szolgáltatta. A modern hangszerelésben megszólaló verbunkos téma korabeli hangulatot áraszt, akárcsak a lendületes toborzó. Nagyon jól kivitelezett hangszerelés jellemzi a harangjátékot és a Napóleon elleni csata zenéjét. A mű harmóniavilága gazdag a humoros, tréfás ötletekben, a meglepő fordulatok és hangszínek alkalmazásában. Az udvari bevonulást festő zene nagyon ötletesen nem azt mutatja be, milyen volt a korabeli bécsi udvar, hanem azt, milyen látta azt egy magyar paraszt.

Kodály legerősebb oldala azonban nem a groteszk zenekari ábrázolás, hanem a vokális részek lírai hangvétele. A zenei anyag ötletes válogatása a kóruskompozíciók minden típusát felsoroltatja. A hol egyszerűen, hol gazdagon hangszerelt népdalok igen jó zenei jellemzést adnak a szereplőkről. Az udvari személyek általában nem énekelnek kifejezetten magyar stílusú dalokat, míg a magyar szereplőktől távol áll minden idegen melódia. Mária-Lujza menüett lejtésű dalt énekel, míg Örzse egy régi magyar népdalt szólaltat meg. A mese, a fantázia világát az előjáték és az epilógus valóságzenéje foglalja keretbe. A zene különlegessége, hogy alapvetően szimfonikus jellegű, a tisztán zenei fogantatású formavilághoz áll közel. Ez a fajta megoldás színpadi művek esetében nagyon ritka.

Cselekmény:
Előjáték:
A nagyabonyi csárdában gyülekeznek a törzsvendégek, akik szívesen hallgatják az öreg obsitos Háry János meséit. Az obsitos olykor túllendül a valóság határán, de nem a hazugok közül való. A bíró, a deák, és néhány gazda ül egy-egy pohárka bor mellett és hallgatja az öreg meséit, amiket sokan kétkedve fogadnak.

Első kaland:
Az országhatár két oldala két ellentétes képet mutat. Az osztrák oldalon a fagy és a jég az úr, még a magyar oldalon hét ágra süt a nap: kellemes, meleg idő van. Az őrszem kulacsában a bor még az árnyékban is felmelegedett. Háry és huszárai a galíciai határt őrzik. Mária-Lujza hazafelé igyekszik édesapjához, a császárhoz, de a mogorva silbak nem akarja őket átengedni. Addig nem is mennek semmire, amíg Háry közbe nem avatkozik. Nemes egyszerűséggel taszít egyet a határőr bódén és az máris a határ galíciai oldalára lendül. A bódéban tartózkodó Mária-Lujza, valamint udvarhölgyei és Ebelasztin lovag nagy rémületére. A hercegnő természetesen azonnal megjutalmazza segítőjét: felajánlja Hárynak, hogy jöjjön vele Bécsbe, ahol beléphet a császári testőrséghez. Örzse, János szerelme, még ide a világ háta mögé is követte kedvesét, miért ne tenné ezt Bécs városába is?

Második kaland:
Meghallgatják a híres harangjátékot. Ebelasztin lovag irigykedik Háryra, amiért az a kalapjára tűzhette a Mária-Lujzától kapott violát. A huszárt időközben őrmesterré léptették elő. Mária-Lujza kegyét azzal nyerte el, hogy megszelídítette Lucifert, a császári istálló legvadabb lovát. A táltos előtte három lovászt harapott derékba. Ebelasztint a féltékenység ráveszi, hogy átadja Napóleon hadüzenetét Ferenc császárnak, amit még Párizsban bízott rá a hadvezér. A lovag úr háborút csinál a viola miatt.[1] Háry nagy sietve indul a csatába, a császárné is csak éppen hogy utána tudja kiabálni: a császár kinevezte kapitánynak. A császári udvar úgy gondolja: okosabb dolog kapitányt, mint egy egyszerű huszárt küldeni a csatába. De ennél is fontosabb, hogy az a kapitány olyan legyen, akiben megbízhatnak!

Harmadik kaland:
A huszárok Majland alatt járnak, ahol sor kerül majd a döntő ütközetre. Háryt időközben újra előléptették: óbester lett. De ezt meg is érdemelte, hiszen csak suhintania kell a felvonuló francia gránátosok és Napóleon előtt és azok máris kegyelemért könyörögnek. Ezt a derék tettet ismeri el nyomban Krucifix generális, s máris rangot cserél Háryval: átadja neki a vezetést. Közben Mária-Lujza is megérkezik, hogy tájékozódjon a hadiállapotokról. Mikor látja, hogy férje, akit eddig a világ legbátrabb vitézének gondolt, milyen gyáván viselkedett, menten el akar válni tőle. Ezentúl senki más felesége nem akar lenni, csak Háryé. Azonban ekkor menten ott terem Örzse is, aki nem adja oda a szerelmét. Szép kis civakodás kerekedik hát kettejük között, ami már Hárynak is sok lesz.

Negyedik kaland:
A császárné és lánya a bécsi burg legszebb szobáját ajándékozza a derék Hárynak. Ebbe költözhetik majd be, ha feleségül veszi a császárlányt. Ferenc császár már öreg és érzi, hogy nincs sok ideje hátra. Örömmel adja hát feleségül lányát a derék magyar vitéznek, és így legalább lesz örököse is, akire hatalmas birodalmát hagyhatja. De Hárynak nem kell se császári cím, se birodalom, se Mária Lujza keze. Mert ott van már neki Örzse, az ő igaz szerelme. Meg hát szép a burg is, de Nagyabony mégiscsak szebb és otthonosabb is. Háry tehát felkerekedik, de előtte még kikéri az obsitját. Ezután útnak indul Örzsével, hogy visszatérjenek az ő kis falujukban. Ferenc császár magába roskad, s ezért vigasztalóul még oda szól neki Háry: „azért ha baj van, gyüvök én kérem!”

Utójáték:
A szerelmesek otthon lagzit csaptak, és boldogan éltek, amíg szegény Örzse meg nem halt. Így Hárynak nem maradt tanúja, aki az elmondottakat igazolhatná az utókor előtt. De erre nincs is szükség, mert: „Nincs oly vitéz a földön, mint Háry bátya volt.”

Forrás: Wikipédia
Kodály Zoltán
HÁRY JÁNOS
Daljáték négy kalandban elő- és utójátékkal, két részben
Szövegét írta: Paulini Béla és Harsányi Zsolt

Vezényel: Kulcsár Szabolcs


Háry János....................................................................Sándor Árpád, Sándor Csaba

Örzse.....................................................................Egyed Apollónia, Veress Orsolya

Mária Lujza.................................................................Molnár Mária, Székely Zsejke

Ferenc császár / Napóleon / Bíró.............................................................Ádám János

Császárné............................................................................Pataki Enikő, Hary Judit

Ebelasztin lovag...............................................................................Madarász Lóránt

Marci bácsi / Kocsmáros......................................................................Szilágyi János

Diák/Magyar silbak/Lakáj/Strázsa/Dufla generális............Gergely Elek, Marosán Csaba

Krucifix generális, Burkus silbak....................................Rétyi Zsombor, Farkas Loránd

Melusina grófné...................................................................Ádám Éva, Chiuariu Livia

Estrella báróné................................................................Fülöp Tímea, Mányoki Mária

Közreműködik a KMO ének-, zene- és balettkara

Díszlettervező: Ralph Zeger
Jelmeztervező: Szabó Emese
Koreográfus: Jakab Melinda
Hangversenymester: Barabás Sándor, Ferenczi Endre
Korrepetitor: Incze G. Katalin, Nagy Ibolya, Nagy Gergő
Karigazgató: Kulcsár Szabolcs
Súgó: Kostyák Sz. Júlia
Ügyelő: Gálffy Erzsébet

Rendező: Szabó Emese
2015. Május 14 18:30 óra





Facebook

IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKE