A Bohémélet Puccini egyik leggyakrabban játszott remekműve, melyet hihetetlen dallamgazdagság jellemez; az áriák zökkenőmentesen és nagy drámai hatással jelennek meg a gyors iramú dialógusok közepette. A közönség teljes mértékben azonosulhat a szereplőivel, így a végső tragédia olyan torokszorító, amilyenre a korabeli operák között nincs példa.

Szinopszis

A történet elején egy kis, fűtetlen párizsi padlásszobában találjuk magunkat. Itt fagyoskodik történetünk két hőse, Rodolf, a költő, és barátja Marcel, a festő, akik annyira szegények, hogy egy vasuk sincs tűzifára, netán nagyobb szoba bérlésére. Örülnek, ha egyáltalán enni tudnak valamit.

Két hősünk éppen azon tanakodik, mivel fűtsenek be a vaskályhába, ha már tüzelő nincsen. Rodolf drámáját vessék a tűzre vagy az egyik széket az amúgy is elég szegényes bútorzatból? Végül is a művészet lesz az áldozat a megélhetési problémák oltárán: Rodolf kéziratát nyaldossák a lángok.

A drámából származó kis meleg elég hamar elillan. Ekkor érkezik meg a szobába Collin, filozófus barátjuk. Ha melegedni és enni jött barátaihoz, elég hamar láthatta, hogy rossz helyen kopogtatott. De így legalább kellemes társaságban fagyoskodhatják és koplalhatják át a karácsony estét. Merthogy éppen karácsony van...

De vannak még csodák! Egyszer csak egy tűzifával, étellel és borral megrakodott ember lép be az ajtón, aki nem más, mint Schaunard, muzsikus barátjuk. Két napi zongorázással szerzett vagyonát jött megosztani a barátaival. Máris jobb lett így a hangulat! És jó is maradna, ha egyszer csak nem toppanna be Benoit, a házigazda a lakbérért. Még szerencse, hogy sikerül leszerelni az öreget és lakbér nélkül kidobni az ajtón. Így aztán már semmi sem állhat a mulatozás útjába, irány az éjszakai Párizs és a Momus-kávéház!

A víg társaság útnak is indul, csak Rodolf marad otthon, hogy egy versét befejezze. Egyedül marad, de munkája közben kopogatás zavarja meg. Egy fiatal lány áll az ajtóban, Mimi, a szomszéd szoba bérlője. Azért jött, hogy tüzet kérjen Rodolf-tól, kialudt a gyertyája. Az ifjú költő készséggel segít, ám mikor Mimi indulni készül, kulcsa keresgetése közben a huzat kioltja a gyertya lángját. Ám Rodolphe, ahelyett, hogy újra meggyújtaná, a saját gyertyáját is elfújja. Így sötétben maradnak, kettesben a kis szobában. Rodolf megfogja a lány kezét, s nem engedi elmenni a szabadkozó lányt. Magához öleli, s csakhamar ajkaik is találkoznak. Szerelmet vallanak egymásnak. Így ketten indulnak a bohém barátok után az esti mulatozásra.

A második felvonásban a párizsi Quartier Latin vidám forgatagában találjuk hőseinket. A baráti társaság összetalálkozik a Momus-kávéházban, ahol jóízű vacsorát fogyasztanak el együtt. Hogy miből? Schaunard pénze elég hamar elfogyott, így aztán gondba lennének a fizetéssel, ha nem találkoztak volna össze ugyanott Musette-tel, Marcel régi szerelmével, aki épp új udvarlójával, egy kissé ugyan öregecske, de vastag zsebű úrral érkezett. A kacér lány ügyesen lerázza az öregurat, s újra Marcel karjaiban köt ki - a vacsora árát pedig az öregúr számlájára íratja! Ez az este a felhőtlen jókedvé és a szerelmeseké, akik boldogan vegyülnek el az utca színes-hangos forgatagában.

A harmadik felvonásban egy behavazott párizsi utcán Mimit látjuk, amint egy kocsma felé tart. Marcelt keresi itt, hogy elpanaszolja neki, Rodolphe az utóbbi időben nagyon megváltozott, állandóan féltékenykedik, s már-már az őrületbe kergeti ezzel. Éjszaka is elrohant otthonról, s ebben a kocsmában kötött ki. Alighogy végére ér panaszának, már jön is ki a kocsmából Rodolf. Mimi nem akar találkozni vele, ezért egy közeli fa mögé bújik, s így tanúja lesz a két barát párbeszédének. Marcel Rodolf szemére hányja, amiért így bánik Mimivel. Erre a költő kifakad: valójában változatlanul szereti Mimit, de olyan életet él, s főként olyan színvonalon, hogy nem akarja, hogy a lány tönkremenjen mellette a fűtetlen, piszkos kis szobában. Ezért inkább gorombán viselkedik vele, hogy Mimi kiábránduljon belőle és elhagyja őt. Hátha talál magának egy olyan férfit, aki mellett szebb, gazdagabb, gondtalanabb élet vár rá.

E szavakra Mimi könnyek között előjön a fa mögül. Marcel visszasiet a kocsmába (hiszen Musette kacér nevetését hallotta ki az előbb, és féltékeny), a két szerelmes pedig megbeszéli: mégis isnkább együtt maradnak, ha pedig mégis el kell válniuk, majd elválnak tavasszal, mikro könnyebb lesz elviselni. S míg ők egymást átölelve távoznak, Marcel összevész a kacér Musette-tel, s - immár ki tudja, hányadszorra - szakítanak.

A negyedik felvonás színhelye újra a már jól ismert kis padlásszoba. Nagy baráti társaság vetődött itt össze, s fittyet hányva a hidegre és a korgó gyomrukra, táncolással múlatják az időt. A hangulat tetőfokán azonban egyszer csak Musette tépi fel az ajtót, s nagy lihegve tudja csak elmondani: Mindjárt itt lesz Mimi, aki nagyon rosszul van! S valóban, hamarosan feltűnik az ajtóban a lány, sápadtan, szédelegve. Rodolf rögtön az ágyhoz vezeti őt.

Szegény lány. Már régóta rossz az egészsége, ám a tüdővész, úgy tűnik, most végképp elhatalmasodott rajta. Mindenki látja, hogy itt azonnal orvosra és gyógyszerre van szükség.

Musette nem habozik: kiveszi fülbevalóit, s megbízza Marcelt: adja el tüstént s az árából hozzon bort Miminek, s orvost. Ekkor eszébe jut, Mimi mennyire szeretett volna már régóta egy kis muffot. Így hát ő is útrakel Marcellel, hogy teljesítse a haldokló lány régi kívánságát. Collin, a filozófus egyetlen értékétől, a kabátjától búcsúzik, hogy árából Mimi felgyógyulását támogathassa.

Ahogy a barátok mind segítség után sietnek, Rodolf és Mimi kettesben maradnak, s felidézik szerelmük kezdetét...

Nemsokára visszaérnek a többiek a gyógyszerrel, s megérkezik Musette is az ajándékával. Mimi boldogan fogadja el, s álomra szenderül. A barátok rögtön látják: mindörökre. Csak Rodolphe reménykedik még, de rá kell döbbennie a valóságra: a sok féltés, civódás, csók és kibékülés, Mimi, nincs többé.
Giacomo Puccini
BOHÉMÉLET
Opera három felvonásban

Vezényel: Horváth József

Szereplők:

Musette: KELE BRIGITTA
Mimi: EGYED APOLLÓNIA
Rodolfo: FLORIN GUZGĂ
Marcello: FLORIN ESTEFAN


Schaunard...........….................................Sándor Árpád

Collino.........…........................................Szilágyi János

Benoit...........…......................................Mányoki László

Alcindor.........…......................................Mányoki László

Parpignol...................................................Plesa Róbert

Fináncőrmester.....................................…Peti Tamás Ottó

Közreműködik a Kolozsvári Magyar Gyermekkórus

Díszlet- és jelmeztervező: Witlinger Margit

Karigazgató: Kulcsár Szabolcs
A gyerekkar vezetője: Kovács Dalma
Korrepetitor: Incze G. Katalin, Nagy Ibolya, Nagy Gergő
Hangversenymester: Barabás Sándor, Ferenczi Endre
Ügyelő: Gálffy Erzsébet
Súgó: Kostyák Sz. Júlia

Rendezőasszisztens: Gombár Annamária

Rendező: Demény Attila


2015. Február 26 18:30 óra
2016. Február 11 18.30 óra
2016. Május 12 18.30 óra
2016. Október 27 18.30 óra





Facebook

IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKE