Táncjáték William Shakespeare drámája nyomán

SZINOPSZIS

A néphit szerint Szentiván éjjelén életre kelnek a tündérek, manók és az álomvilág csodalényei, hogy incselkedjenek az emberekkel. Ezen az éjszakán elmosódik a határ az álom és a valóság között csakúgy, mint Shakespeare darabjában a tündérvilág varázsos erdeje s a hétköznapok Athénja között. Lysander szerelmes Hermiába, akit apja az athéni törvények szigorával Demetriushoz akar kényszeríteni. A két szerelmes elszökik a város határán túlra, ahol ezek a zsarnoki törvények már nem érvényesek. Demetrius üldözőbe veszi a szerelmeseket, akit a bele reménytelenül szerelmes Heléna is követ. Az éjszaka az athéni erdőben éri a négy fiatalt…
Vackor és társai társai elhatározzák, hogy kis színjátékot adnak elő Théseus király lakodalmán. A próbát éjszaka tartják az athéni erdőben, ahol Oberon tündérkirály hű szolgája, Puck, egy varázslat során Zuboly (az egyik athéni) fejét egy szamáréval cseréli ki… Oberon ugyanis sűrűn civódik feleségével, Titániával, ezért bosszúból bűvös szert csepegtet Titánia szemébe, hogy az felébredéskor szeressen bele az első lénybe, akit meglát – és persze úgy intézi, hogy ez a lény a szamárfejűvé varázsolt Zuboly legyen.
Ám nem ez az egyetlen varázslat azon az éjszakán… Pucknak, Oberon tündérinasának Oberon megbízásából ugyanezt a bűvös szert kellett volna Demetrius szemébe csepegtetnie, ám tévedésből Lysandert bűvöli el, aki ezáltal Helénába lesz szerelmes, ám mivel egy hasonló varázslat Demetrius szívét is visszafordítja Helénához, a két fiú ismét vetélytárs lesz. Oberon Puck segítségével végül kibogozza az összekuszálódott szálakat: Demetriust meghagyja Heléna iránti szerelmében, így Hermia Lysander felesége lehet. Természetesen a szamárfejű Zuboly is visszaváltozik emberré, így nincs akadálya, hogy színjátékukat bemutassák Théseus és Hippolyta menyegzőjén. 

AZ ELŐADÁS LEÍRÁSA, KOREOGRÁFUSI KONCEPCIÓ 

„A legváratlanabb álom is rejtvényhez hasonlatos, amely egy vágyat rejt, vagy annak ellenkezőjét, egy rettegést” – mondja az olasz író, Italo Calvino. A Szentivánéji álom hősei arra készülnek, hogy életre szóló hűséget fogadjanak egymásnak, és az esküvő előtti éjszakán szembe kell nézniük minden vágyukkal és félelmükkel, amiről napközben nem vesznek tudomást. Az erdő a tudatalatti játszótere, ahol a szereplők megtehetik azt, amit nappal nem tudnak vagy nem mernek. Az ellentmondások, a kétértelműség tere ez, minden lehetőségek gyűjtőhelye. Ha hiszünk a címnek, a történet a szereplők álmában játszódik, mégis, a nézőtéren ülve valóságosként fogadjuk el az eseményeket, nem kételkedünk a tündérek létezésében. És ha így van: ki az, aki álmodik? A szereplők – vagy mi, a közönség? 
Tizenhét évesen az ember maga is álom és ébrenlét határán mozog, ha elfogadjuk, hogy a fiatalság maga az álom, a felnőttkor pedig az ébrenlét kegyetlen világa. Nem csoda hát, hogy a tizenhét éves Felix Mendelssohn mélyen átéli Shakespeare drámájának világát, és a hozzá legközelebb álló eszköz, a zene segítségével újrateremti azt. Így születik meg a zenemű nyitánya, amelyet Mendelssohn tizenhat évvel később, már felnőttként újra elővesz és befejez, olyan alkotást ajándékozva az utókornak, amelynek sikere másfél évszázad óta töretlen, és amelynek Nászindulója egyik legfontosabb társadalmi rituálénk elmaradhatatlan kísérőzenéjeként vonult be a történelembe. 
Jakab Melinda rendező-koreográfus és Jankó Zsolt karmester Mendelssohn zenéjéből indulnak ki, de továbbgondolják, modern hangeffektusokkal, zenei improvizációkkal, Henry Purcell és Ludwig van Beethoven zenéjével egészítik ki azt. A cselekmény három síkon mozog: a mesés, álomszerű tündérvilág, a szerelmesek története, illetve a komédiások viszontagságai fonódnak össze a színpadon. A neoklasszikus balett koreográfiájában különös hangsúlyt nyernek a duettek és a kartáncok. 
Az előadás szereposztása elsősorban a Kolozsvári Magyar Opera szólistáinak és balettkarának tagjaiból állt össze, valamint fellépnek műkedvelő gyerekszereplők is. Mivel olyan műről van szó, amelynek ismerete az általános műveltség része, így az előadás különös jelentőséggel bír a fiatalabb korosztályok számára, kiváló alkalmat kínál a szülőknek, oktatóknak, hogy a gyerekeket, fiatalokat megismertessék a modern balett és mozgásszínház világával. Játékosan közelít a mindannyiunkat foglalkoztató egyetemes témákhoz: az élet, a halál, a szerelem szinte minden kor művészetében visszatérnek, de mindig másképpen, új színben, új oldalról, az új kor felfogása szerint. 
„Az általános és örök nem alkalmas arra, hogy magával ragadja a nézőt akkor, ha nem forrósítja át a mindennapi múló és változó élet” – vallja Jakab Melinda koreográfus. – „ A tánc tiszta formái is csak üres keretet jelentenek önmagukban, életet kell lehelni ezekbe a könnyen megmerevedő formákba, és ezt a tartalmat az egyéni, a különös, a szabálytalan: a modern (kortárs) tánctechnika adja. A 21. században a színpadi táncművészetnek, ha magas színvonalú kifejező eszközökkel kíván rendelkezni, a klasszikus táncrendszert el kell sajátítania, alkalmaznia, de el is kell térnie tőle, úgy és annyira, ahogy a tárgy, a műfaj, az érzelmek, a cselekmény megkívánják. 
A fizikális táncosok közé tartozom, fontosnak tartom a tánc technikai mélységeit. Szeretek próbálni, tökéletesíteni a mozdulatokat, és nagyon alázatosan dolgozom, ha olyan művészi célt látok magam előtt, amivel azonosulni tudok, ami megihlet, amitől szárnyalok. 
Egy új előadás esetében minden a fejemben kezdődik: kialakítom a képek, állapotok rendjét, majd játszani kezdek az ötletekkel, akár egy kirakós darabjaival. Aztán megkeresem a mozdulatot, az állapotot, a gesztusokat, lépéseket, kapcsolatokat, amelyek mindezt kifejezik. Amikor a táncosokkal találkozom, már tudom, mit akarok, de teret adok az ő személyiségük, fizikai adottságaik, előadói energiáik számára is. Párbeszéd és kísérletezés, végtelennek látszó improvizációs folyamat kezdődik, melynek végén megtaláljuk az igazi formát.
A kortárs tánc ereje abból az energiából ered, amit a folyamatos kihívás, fizikai és pszichikai erőforrásaink ismétlődő provokálása gerjeszt. Ezt az energiát adjuk vissza a közönségnek, akit véleményem szerint egyre inkább érdekelnek a táncelőadások – és ehhez nem kell feltétlenül tájékozottnak lennie. A legnagyobb boldogságot az jelenti számomra, amikor a művészetek világán kívül élő ember felismeri az alkotási folyamat értékét.”
A Szentivánéji álom egyik különlegessége, hogy az előadásban műkedvelő gyerekszereplők is fellépnek. Jelenlétüket indokolja többek között az, hogy szükségünk van új közönségre, amely érti a tánc nyelvét, képes arra, hogy ezen a nyelven kifejezze magát, a tánc- és mozgásszínházi előadások fogyasztójává válhat, vagy akár pályájául választhatja a táncot.
Táncjáték William Shakespeare drámája nyomán 

Vezényel: Jankó Zsolt


THESEUS, Athén ura ................................................... Pop Radu Valentin
HIPPOLYTA, amazonkirálynő...............................................Katrinecz Erika
PHILOSTRAT, ünnepélyrendező Theseusnál..............................Cătălin Filip
HERMIA, Egéus leánya, szerelmes Lysanderbe.....................Oprean Simina
LYSANDER, ifjú, szerelmes Hermiába........................................Ianc Florin 
HELÉNA, szerelmes Demetriusba............................................Tőkés Ioana
DEMETRIUS, ifjú, szerelmes Hermiába.........................................Bob Dan
OBERON, tündérkirály........................................................Cîmpean Rareş 
TITANIA, tündérkirályné.........................................................Bogoi Viorica 
PUCK I. (Robin-pajtás), manó...................................................Cătălin Filip
PUCK II. (Robin-pajtás), manó.............................................Kálmán Róbert
ZUBOLY, balettmester.............................................................Ciocan Raul
A BALETTMESTER SEGÉDJE................................................Maja Liliana
VACKOR, balett-táncos........................................................Székely Dániel
GYALU, balett-táncos.....................................................Popescu Laurențiu
DUDÁS, balett-táncos.............................................................Hosu Sergiu
ÖSZTÖVÉR, balett-táncos........................................................Preda Sever TÜNDÉR..............................................................................Popa Andreea
PÓKHÁLÓ, tündér................................................................Timofte Daniela 
MOLY, tündér.........................................................................Barabás Júlia 
PILLANGÓ, tündér...................................................................Göllner Delia 
MUSTÁRMAG, tündér........................................................... Raţiu Camelia
BABVIRÁG, tündér ................................................................Cristea Diana


Fellép a Kolozsvári Magyar Opera zene- és balettkara
Valamint:
Az Octavian Stroia Balettiskola diákjai: Siminic Oana, Gal Laura, Perde Raluca, Conțiu Carmen, Camci Șeilla, Cheglakova Dimitria, Kita Cristina, Florescu Roxana
A Katrinecz Erika táncstúdió növendékei : Maksay Timea, Tamás Anita, Bíró Hanga, Albert Boglárka, Egyed Zsófia, László Anna


Díszlettervező: Venczel Attila
Jelmeztervező: Ledenják Andrea
Dramaturg: Alexandra Felseghi
Hangversenymester: Barabás Sándor, Ferenczi Endre 
Ügyelő: Gálffy Erzsébet

A rendező munkatársa: Cîmpean Rareș

Rendező-koreográfus: Jakab Melinda
2014. December 16 18.30 óra


VIDEÓGALÉRIA






Facebook

IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKE