2017-11-05

225 év



Kedves olvasó!

Különleges fontossággal bír a Kolozsvári Magyar Opera idei évadának kezdete: a kolozsvári hivatalos magyar zenés színjátszás 225. évfordulóját ünnepli.

225 év. Talán így, kimondva, leírva csak egy száraz adat. De hogyha elképzelünk kétszázhuszonöt darab felsorakoztatott gyufaszálat, majd minden gyufaszál mögött egy évadot és az ezzel járó munkát: eseményszámba menő ősbemutatókat, színre vitt produkciókat, próbafolyamatokat, díszlettervezést, dalpróbákat, akkor már kezdhetjük kapiskálni ennek a számnak a valódi súlyát. De ekkor is csak legfennebb a munkának egy töredékéről lehet sejtelmünk, csekély részét feltételezhetjük annak, hogy mit jelent egy ilyen intézményt működtetni, a mindennapjait megszervezni. És ez az intézmény immár 225 éve minden ősszel megnyitja kapuit a közönsége előtt. Önmagában sem kis teljesítmény, viszont van valami, ami a munkánál is fontosabb: a létrehozott művészi érték, a kreativitás, az innováció. Ami nélkül egy projekt, egy intézmény vagy mondjuk, egy város sem juthat előre. És ez az, amit igazán ünneplünk ezen az évfordulón.

225 év. Ez már az emberi emlékezet számára átfoghatatlan, felmérhetetlen hosszúságú idő. Elegendő ahhoz, hogy a kollektív emlékezetből is kikopjanak a több mint két századnyi történetek. Ennyi idő elegendő a teljes szociális-társadalmi-kulturális élet lecserélődéséhez, egy új városi kultúra kialakulásához.

Kolozsváron szerencsések vagyunk, mert a város túlélt világégéseket, történelmi traumákat, s bár viseli az évszázados hegeket, mégis fejlődhetett, és organikusan nőhetett. Ehhez a fejlődéshez elengedhetetlen volt a kulturális-művészeti élet hozzájárulása, amelynek kiemelkező intézménye a 1948 decemberében, a sétatéri épületben megnyílt Állami Magyar Opera, amely elindulásakor már másfél évszázados magyar zenés színjátszási tapasztalatra támaszkodhatott.

Meggyőződésem, hogy embert próbáló dolog fenntartani egy ilyen kaliberű intézményt. A Kolozsvári Magyar Opera ma is többet nyújt, mint amennyit cserében kap. Anyagi gondok nem kerülik el, most is sok múlik a vezetőség kreativitásán az olyan zenei művek, előadások kiválasztása, színre vitele tekintetében, amelyek beleférnek a keretbe. Nem féltem ugyanakkor a kolozsvári operát, mert gazdag hagyománnyal, elismertséggel és tekintéllyel rendelkezik, amelyek olyan tulajdonságok, amiket nem lehet pénzért megvásárolni. Az anyagi gondokra mindig kerül megoldás, az önkormányzat támogatását továbbra is élvezi az intézmény.

De nem szeretném negatív hangvételben zárni a köszöntőmet, mert a Kolozsvári Magyar Opera joggal ünnepelhet, mert olyan megvalósítások állnak mögötte, amelyeket méltán lehet ünnepelni. Kívánok élményekben, ünnepi hangulatban, és ősbemutatókban, előadásokban és nézőkben gazdag évadot az opera munkatársainak, művészeinek egyaránt.

Oláh Emese,
Kolozsvár alpolgármestere