Három városban dolgozik, pedig úgy érzi, egy jó karmesternek keveset és jól kell dirigálnia. Amióta azt mondták neki, hogy operát csak az õrültek vezényelnek - operát vezényel. Jankó Zsolt maximalista mindenben, így a jó borok keresésében és a fõzésben is - ez utóbbit soha nem végzi recept szerint, hanem elõbb átdolgozza, meghangszereli az ételeket. A karmester született vezéregyéniség. Szeret és tud bánni az emberekkel, sõt, tisztelettel teszi azt. Jankó Zsolt, a Kolozsvári Magyar Opera és a Nagyváradi Filharmónia karmestere, a Budapesti Fesztiválzenekar asszisztens karmestere egészen zsenge korban, a cserkészévek alatt szokta meg, hogy 40-50 tagú csoportokat vezessen. Bár hegedû szakon érettségizett a kolozsvári zenelíceumban, már 14-15 évesen vonzotta a karmesteri munka, és (bár eredetileg karvezetõi szakra felvételizett), a szerencsétlennek induló szerencsés véletlen végül mégis a karmesteri szakra „terelte”. A véletlenben egyébként nem hisz. „Nincsenek véletlenek, az ember ne kerülheti el a sorsát” – jelentette ki a Györkös Mányi Albert Emlékházban, a Zene-Szó gyûjtõcímet viselõ beszélgetésen, ahol Horváth Zoltán faggatta a mûvészt.