A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA – beszélgetés Szabó Bálint vendégmûvésszel



Operaénekesi karrieredet Kolozsváron kezdted. Merre vitt tovább az út?
– Már 1996-ban is rendszeresen volt külföldi fellépésem vendégelõadóként a budapesti Magyar Állami Operaházban, miközben a Román Állami Opera szólistája voltam. Innen elõször Hamburgba kerültem 2003-ban. Az ottani kétéves szerzõdésem alatt elsõ fellépésként Verdinek a francia Don Carlos-ában énekeltem Fülöp szerepében, Peter Konwitschny rendezésében. Utána Selimet énekeltem A török Itáliában címû Rossini-operában, amelyet Christof Loy rendezõ állított színpadra. Utána átszerzõdtem a Frankfurti Operaházhoz négy évre, ahol több nagy szerepet is kaptam, többek között Fiescót (Simon Boccanegra), Fülöpöt (Don Carlos), Mefisztót (Faust), Zakariást (Nabucco). 2009-ben hagytam ott a Frankfurti Operaházat, és azóta szabadúszó vagyok.
Énekeltem emellett Amszterdamban, a milanói Scalában, a londoni Covent Gardenben, négy produkciót a párizsi nagyoperában, kétszer felléptem a Barcelona Liceu Operában, de Svájcban, Hollandiában, Strasbourgban is többször színpadra léphettem. Különösen nagy élmény volt még Zürichben, hogy Leo Nuccival énekeltem a Simon Boccanegrát, valamint hogy Pavel Sorokin vezénylése alatt Komlósi Ildikóval elõadhattuk A kékszakállú herceg várát Moszkvában, a Csajkovszkij-teremben. Igazi megtiszteltetés és fantasztikus élmény volt ezen a kegyhelyen, az oroszok számára már-már szent helyen magyarul énekelni.

A sok külföldi fellépés után mi hozott vissza? Mit jelent Neked Kolozsvár?
Elsõsorban azért vagyok a kincses városban, hogy tizenegy év után újra felléphessek a színpadon, ahol pályafutásomat kezdtem még 1990 áprilisában. Énekkari mûvészként itt tettem meg az elsõ lépéseimet, rengeteget köszönhetek a Kolozsvári Magyar Operának. Eltûrték a rengeteg botladozásomat, és sok lehetõséget kaptam. Az itteni intézmény nekem a kiindulási pontom, hiszen a Kolozsvári Magyar Opera énekkari tagjaként sajátítottam el az alapokat, melyekre azóta építkezem. Jó érzés újra visszajönni, fõleg A kékszakállú herceg vára énekeseként.

Többször is énekelted már a Bartók-operát. Mit gondolsz a szereprõl, milyen helyet foglal el a repertoárodban?
Nagyon szeretem Kékszakállút, bár kissé megviseli a hangomat, hiszen egy nehéz 20. századi zenérõl van szó, az én hangom meg inkább olasz, francia, lágyabb repertoárra alkalmas. Mégis, egy teljesen más élmény saját anyanyelvemen énekelni. Ahányszor elõadtuk a mûvet, akár koncertként, akár operaként, szívesen ejtettem ki a magyar szavakat. És bár kissé elfáraszt a zenekari tömörség miatt, örülök, hogy basszus fõszerepet játszhatok, melyekbõl nincs túl sok, így megéri a 120 százalékosan befektetett energia.

A kékszakállú herceg vára után várhatunk még vissza Kolozsvárra?
Jó lenne, ha már a közeljövõben újra felléphetnék a kolozsvári színpadon. Beszállnék Faustba, esetleg egy nagyobb Verdibe, de más elõadásokban is örömmel fellépnék. Nagyon szívesen jönnék vissza még, amikor a programom megengedi, hiszen jó érzés újra ebben az épületben lenni, sok ismerõs arcot, mûvészi vezetõt, kollégát láthattam újra, így olyan, mintha csak tegnap mentem volna el. Mintha hazatérnék.

Készítette: Gödri Csilla







Facebook

IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKE