Interjú Szabó Mátéval, a Szerelmi tilalom rendezőjével






Szabó Máté rendező, a Miskolci Nemztei Színház művészeti vezetője és igazgatóhelyettese az ifjúkori Wagner-opera színrevitelének körülményeiről nyilatkozik a vele készített interjúban
.


- Hogyan jelenik meg az Ön rendezői koncepciójában a fiatal Wagner, mint forradalmár és művész?


- Hallani, ahogyan egy fiatal zeneszerző szembesül zeneszerzői képességének határtalanságával. Fel-felröppen az egyediség, aztán hirtelen visszahúzza önmagát, de nem tézis és antitézis szinten, inkább a tézis halványodik. Érdemes azonban észrevenni, hogy ez a halványság már ekkor milyen fényes és magától értetődően kidolgozott.

- Mennyiben tekinthető az ifjúkori wagneri operák hőse lázadónak és újítónak?

- Hitvallása szerint ,,mindenki üdvözül a művészetben, és éppen ezért mindenkinek joga van ahhoz, hogy éhen is haljon érte.” Ezt a naivitást, humort és tiszteletre méltó idealizmust képviselik a hősök is, nyilván a cselekedeteiken túl a zenei szövet képes okozni forradalmi meglepetéseket, és sokszor ez a legváratlanabb pillanatokban fordul elő. Az érzelmek helyi értékét tekintve nincs hiányérzet, élvezetet okoz hallgatni, mintha egy fiatal alkalmazott zeneszerző munkáját hallgatnánk, ámde egy-egy pillanatban felkapjuk a fejünket. És ez sosem akkor van, amikor gondolnánk. Lázadókat látunk, de nem minden esetben vállalja fel a zeneszerző, hogy ő maga lázadó.

- Milyen rendezési problémákat vet fel ennek az operai világképnek a színrevitele?

- A műben hat helyszín van megjelölve, ezek a helyszínek, közegek jelentésükben merőben különbözőek, antinómia-szerűek. A vigalmi negyed után következik a kolostor, majd a törvényszéki terem. Izgalmas és inspiráló volt mindezen helyszínek közös nevezőit megtalálni, érdekes filozófiai állítást teremtve azzal, hogy a vigalmi negyed, a kolostor és a törvényszék azonosságait kell megtalálni.

- Milyen jellegzetesen személyes célkitűzéseket követett a rendezés folyamán?

- Ha az egészet tekintve nem is tudatos dramaturgiával van dolgunk, mely sokszor alárendelődik például a szólamigénynek, a kotta minden egyes hangja társítható egy szereplő valamely mozzanatával. Ez persze alapigény, mivel azonban komédiáról van szó, az a célom, hogy a játszó énekesek éljenek a zenekari árokból kapott lehetőségekkel, képesek legyenek különválasztani, mely szólamok világítják meg éppen az ő karakterüket. Gondolatilag pedig érdemes minél nagyobb szélsőséggel felmutatni a hipokrízis antitézisét, ami nem egy gyógyszergyári termék, csak hülyén hangzik, szóval csúfot kell űzni abból, ahogyan elhazudjuk emberi lényegünket, leradírozva ezáltal magunkat az igazság térképéről.

- Hogyan kerül kapcsolatba Wagner operavilága a Shakespeare-i világképpel?

- Shaekespeare a középkorból az újkorba haladva vesztette el optimizmusát. Az eredeti történethez éppen ott kapcsolódik lazábban, ami alkalmat teremthet az igazi, mély, velőtrázó drámai humorra. Érdekes gesztus ez, önmegtartóztatás és mégis feltör benne az adott helyzet valós mélységének megfelelő zenei szerkezet. Aztán, ahogy jeleztem, visszaáll a rend, és azon belül, konszolidált modorban ábrázolja a rendetlenséget. Tulajdonképpen kedvesen komikus a világnézeti coming outtal köszködő művészen belül lakozó hatalmas szaktudású zeneszerző és a zseni küzdelme. A zseninek drukkolunk. Ahogyan a darabban is.

- Mi a produkció művészi és eszmei végkicsengése, mit üzen korunk nézőjének?

Ez a kor is tele van tiltással, szabályokkal, törvényekkel, meg kell értenünk, és be kell tartanunk őket, mindazt persze, amivel nem ártunk másoknak, de azonosulni még azokkal sem szabad teljesen, amikkel egyetértünk. Akkor ugyanis a bennünk rejlő végtelenül szabad lény ellen vétünk, és nem járunk jól. Szóval a törvényekkel szemben érdemes gyanúperrel élni.

                                                                                                                Lejegyezte: Tóthfalusi Hajnal







Facebook

IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKE